Második rész

Szerző:
2.

A Fegyverek Házában őrzött aban tisztek néhány nap múlva üzenetet juttattak el hozzám, hogy szeretnének személyesen leborulni előttem. Laskilitől tudtam, hogy az egyik emeleti szobában szállásolták el őket, a lapos tetőterasz alatt, ahol a vastag falak már átvették Nanur forróságát, és még hajnalban is fullasztóan meleg volt. Hiába kaptak vizet bőségesen, bizonyára nem ilyen időjáráshoz voltak szokva.
Aznap délután a régi trónteremben fogadtam őket – nem abban, amiben először jártak –, amelynek levegője még a legforróbb nyárban is hűvös maradt. Inimma javasolta, hogy így legyen.
 – Ha mégis valami álnokságot forgatnak a fejükben, legalább a hely legyen nekik ismeretlen – mondta, és ebben valamennyien egyetértettünk vele.
Az abanok részéről ismét Muban beszélt, mint mondta, az egyik társa nagyon kicsit érti és beszéli a Tenger Fiainak nyelvét, a másik három viszont egyáltalán nem.
 – Uram – kezdte Muban.  – Volt időnk, hogy végiggondoljuk a sorsunkat, amit most a Te kezedbe helyezünk...
 – Úgy gondolod – vágtam közbe –, hogy eddig nem volt a kezemben a sorsotok?
 – Igaz, az életünkről vagy a halálunkról egy intéseddel bármikor dönthetsz, Uram. De mi úgy döntöttünk, hogy felajánljuk neked a szolgálatunkat, ha elfogadod. Ha pedig nem, akkor rabokként fogunk itt élni, amíg élni hagysz bennünket, vagy amíg el nem foglalják a várost az ellenségeid. De hidd el, többet tudunk segíteni, mint gondolnád.
 – Meg ártani is – szólalt meg mellettem Inimma. – Ugyan miért engednénk benneteket szabadon járkálni a városban, amikor te magad mondtad, hogy a fejünkkel kell visszatérnetek a vezéretekhez?
 – Úgysem hiszed el, ha azt mondom, hogy nem akarunk oda visszamenni – mondta csendesen Muban. – Tégy próbára bennünket. Mi elmondjuk, mit tudunk segíteni nektek, ti pedig eldönthetitek, hogy elfogadjátok–e.
Felemeltem a kezem és intettem Laskilinek, aki hozzám hajolt.
 – Habamu templomába – suttogtam a fülébe, majd hangosan így szóltam:
 – Köszönjük felajánlott segítségeteket, barátom. Azonban meg kell beszélnünk Avana Tanácsában, hol és hogyan dolgozhatnátok velünk a leghasznosabban. Holnap a második kettős óra végén legyetek itt ismét, addig Habamu papjai látnak vendégül benneteket, hogy ne kelljen még egyszer szűk és forró cellátokban éjszakáznotok.

A katonák kivezették a kíváncsian nézelődő abanokat, és elindultak velük Habamu temploma felé. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Első könyv: Avana - Első rész

Szerző:
Első könyv -  Avana 1. Azon az éjszakán, Nanur első harmadának vége felé is a Palota lapos tetején virrasztottam, amikor elért hozzánk az új Viking első üzenete. A parabolaantennát mozgató szervomotorok felzümmögtek, majd némi pásztázás után új irányba állították a hatalmas fémhálót. A rádió monoton zúgását eközben halk, recsegő hang törte meg, elúszott, majd visszatért és felerősödött:   – Itt az Anteus űrhajó Agya beszél. Pillanatnyi távolságunk a Tau Cetitől húsz fénynap. Érkezésünk hozzávetőlegesen kilencven nap múlva várható. A legénység felébresztése a hibernációból harminc nap múlva kezdődik. Itt az Anteus űrhajó Agya beszél... Az Agy háromszor mondta el ezt a szöveget földi nyelven, majd háromszor az avanai udvari nyelven, aztán újra kezdte földi nyelven, de már nem figyeltem oda. Negyed évig kell tehát kitartanunk úgy, hogy délről a naunik, északról Dis hajósai szorongatnak bennünket, és nem tudhattuk azt sem, hogy az abanok nem indulnak – e meg mégis Bitámi
További információk

Második rész

Szerző:
2. Talán húsz nappal Erua idejének vége előtt, az egyik napon Upatu azzal jött fel a tetőteraszra, ahol a reggeli szellő enyhét még nem söpörte el a forróság, hogy Akzari szeretne elém járulni. Emlékeztem a fiatal kapitányra, aki velünk együtt járta meg a felfedező utat délre, majd az Álnok Szelek Szigeteire. Csodálkozva láttam, hogy a Palota előtti téren több száz ember gyűlt össze, fiatal férfiak és asszonyok, és jó néhány kisebb - nagyobb gyermek is volt velük.   – Nagy kéréssel fordulok hozzád, Isteni Uram – hajolt meg Akzari, majd széles mozdulattal mutatott a lent várakozó tömegre. – Ezek az emberek... félnek. Tudják, hogy amint megindul a szél, ránk támadnak az abanok Disből és Narat felől is. És a naunik talán még hamarabb itt lesznek a falak tövében...   – Én is félek – mondtam gondterhelten. Upatu szörnyülködve cuppantott. Hogyan félhet az Isteni Úr? Szúrósan ránéztem, aztán visszafordultam Akzarihoz.   – Bizonyára nem azt akarod kérni, hogy nyugtassam meg ők
További információk

Negyedik rész

Szerző:
4. Az Anteus Agya folyamatosan küldte az üzeneteket, amelyekben rendszeresen frissítette az adatokat. Úgy számoltuk, hogy hamarosan a felébresztett emberek üzeneteit is fogjuk hallani, de ahhoz, hogy válaszolni tudjunk nekik, a nálam hagyott adóvevő nagyon gyenge volt.  Azt hiszem, említettem már, hogy a nagy járvány utáni népességcsere miatt a Tenger Fiainak nyelve alaposan megváltozott, a beszédjük pergőbb, dallamosabb, kifejezőbb lett. Akkoriban Upatu, a palotamester, és a Palota más szolgái is úgy gondolták, hogy ez az új beszéd jó lehet Avana köznépének, de ők ragaszkodni fognak a régi kiejtéshez. Így vált ez a kissé darabos, de kétségtelenül méltóságteljes régi nyelv udvari nyelvezetté. Néha magamban mosolyogva hallgattam, amint a szolgák egymás között az új nyelven perlekednek, majd, amint magukon érezték Upatu rosszalló tekintetét, gyorsan átváltanak az udvari nyelvre. Arra gondoltam, hogy az Anteus on érkezők Markéktól a régi avanai nyelvet tanulták meg, és így legalább
További információk