Harmadik rész

Szerző:
3.

Laskili a kapcsolatfelvétel másnapján– talán már említettem, hogy itt a napkelte jelenti az új nap kezdetét – részletes tervet hozott a Tanácsba. Egy agyagtáblára karcolta Avana legnagyobb utcáinak és tereinek hálózatát, és kis körökkel jelölte, hol álljanak meg az Égi Hajó mását hordozó papok. Azt is megfogalmazta egy másik táblán, hogy mit hirdessenek ki a köréjük gyűlő embereknek. Igaz, hogy ezt az ünnepséget a Viking indulása óta minden évben megtartották, mégis mindig sokan nézték végig, bár az utóbbi időben már főleg a bámészkodó, ráérő gyermekek követték utcáról utcára a hatalmas, lángokat és füstöt okádó ezüst orsót hordozó menetet. A főemberek hümmögve adták kézről kézre a két agyagtáblát, de óvakodtak a véleménynyilvánítástól. Laskili bravúrosan egyensúlyozott a remények és a tények közötti keskeny mezsgyén olyan kifejezésekkel, mint „az Isteni Úr testvéreinek hangja elért hozzánk”, „Habamu Atya akaratánál gyorsabban száguldó égi hajó”, „rettenetes fegyvereikkel senki sem szállhatna szembe”. Nagyot sóhajtottam, elhessegettem magam elől a földi Nagytanács Etikai Bizottságának képét, és megdicsértem Laskilit, aki boldogan sietett Gurru templomába, hogy a papokkal megbeszélje az ünnepség részleteit.
A menet ez alkalommal nem Gurru templomától indult, hanem a Palota előtti térről. Laskili azt kérte, hogy ne a tetőről nézzük Enittel, hanem lent a Palota kapujában álljunk, így sokkal jobban bevésődik az emberek tudatába, milyen fontos esemény részesei lehetnek. Arra gyanakodtam, a tanítványai már egy-két nappal korábban elkezdték suttogni a városban, hogy valami nagy dolog fog történni, mert a tér tele volt emberekkel. Amikor megjelentünk a kapuban Enittel, a sokaság leborult előttünk.
Kegyesen jelt adtam a rakéta begyújtására, ami a gyakorlott papoknak alig egy percbe telt, majd felemelték a majdnem két méteres, becslésem szerint legalább egy mázsás hengert, és lassú, ünnepélyes léptekkel elindultak a kikötő felé vezető utca irányába. Úgy tűnt, most nem olyan erős a füst és a láng, mint máskor. Az utca torkolatánál, amint a tömeg szétvált előttük, a menet megállt. Az egyik pap – kövér, borotvált fejű férfi – erős, éles hangján elharsogta azt a néhány mondatot, amit Laskili írt az Égi Hajó érkezéséről. Az embereken izgatott morajlás futott végig, az arcukon először hitetlenkedés, majd remény és öröm tükröződött. Hol rám, hol a Viking ezüst mására mutogattak, és lelkesen tárgyalták egymás között a nagy hírt. A papok menete közben tovább vonult, a másodikként kijelölt tér felé.

Úgy gondoltam, most már felmehetünk a tetőteraszra, és onnan figyelhetjük a további eseményeket. Fentről jól látszott, amint a tömeg hullámzik az utcákon, összesűrűsödik, ahol megáll a menet, majd szétoszlik, amikor a papok továbbhaladnak.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Első könyv: Avana - Első rész

Szerző:
Első könyv -  Avana 1. Azon az éjszakán, Nanur első harmadának vége felé is a Palota lapos tetején virrasztottam, amikor elért hozzánk az új Viking első üzenete. A parabolaantennát mozgató szervomotorok felzümmögtek, majd némi pásztázás után új irányba állították a hatalmas fémhálót. A rádió monoton zúgását eközben halk, recsegő hang törte meg, elúszott, majd visszatért és felerősödött:   – Itt az Anteus űrhajó Agya beszél. Pillanatnyi távolságunk a Tau Cetitől húsz fénynap. Érkezésünk hozzávetőlegesen kilencven nap múlva várható. A legénység felébresztése a hibernációból harminc nap múlva kezdődik. Itt az Anteus űrhajó Agya beszél... Az Agy háromszor mondta el ezt a szöveget földi nyelven, majd háromszor az avanai udvari nyelven, aztán újra kezdte földi nyelven, de már nem figyeltem oda. Negyed évig kell tehát kitartanunk úgy, hogy délről a naunik, északról Dis hajósai szorongatnak bennünket, és nem tudhattuk azt sem, hogy az abanok nem indulnak – e meg mégis Bitámi
További információk

Második rész

Szerző:
2. Talán húsz nappal Erua idejének vége előtt, az egyik napon Upatu azzal jött fel a tetőteraszra, ahol a reggeli szellő enyhét még nem söpörte el a forróság, hogy Akzari szeretne elém járulni. Emlékeztem a fiatal kapitányra, aki velünk együtt járta meg a felfedező utat délre, majd az Álnok Szelek Szigeteire. Csodálkozva láttam, hogy a Palota előtti téren több száz ember gyűlt össze, fiatal férfiak és asszonyok, és jó néhány kisebb - nagyobb gyermek is volt velük.   – Nagy kéréssel fordulok hozzád, Isteni Uram – hajolt meg Akzari, majd széles mozdulattal mutatott a lent várakozó tömegre. – Ezek az emberek... félnek. Tudják, hogy amint megindul a szél, ránk támadnak az abanok Disből és Narat felől is. És a naunik talán még hamarabb itt lesznek a falak tövében...   – Én is félek – mondtam gondterhelten. Upatu szörnyülködve cuppantott. Hogyan félhet az Isteni Úr? Szúrósan ránéztem, aztán visszafordultam Akzarihoz.   – Bizonyára nem azt akarod kérni, hogy nyugtassam meg ők
További információk

Negyedik rész

Szerző:
4. Az Anteus Agya folyamatosan küldte az üzeneteket, amelyekben rendszeresen frissítette az adatokat. Úgy számoltuk, hogy hamarosan a felébresztett emberek üzeneteit is fogjuk hallani, de ahhoz, hogy válaszolni tudjunk nekik, a nálam hagyott adóvevő nagyon gyenge volt.  Azt hiszem, említettem már, hogy a nagy járvány utáni népességcsere miatt a Tenger Fiainak nyelve alaposan megváltozott, a beszédjük pergőbb, dallamosabb, kifejezőbb lett. Akkoriban Upatu, a palotamester, és a Palota más szolgái is úgy gondolták, hogy ez az új beszéd jó lehet Avana köznépének, de ők ragaszkodni fognak a régi kiejtéshez. Így vált ez a kissé darabos, de kétségtelenül méltóságteljes régi nyelv udvari nyelvezetté. Néha magamban mosolyogva hallgattam, amint a szolgák egymás között az új nyelven perlekednek, majd, amint magukon érezték Upatu rosszalló tekintetét, gyorsan átváltanak az udvari nyelvre. Arra gondoltam, hogy az Anteus on érkezők Markéktól a régi avanai nyelvet tanulták meg, és így legalább
További információk