Hetedik rész

Szerző:
7.

 – Gregor, hallasz bennünket? – kérdezte egy hang a rádióban földi nyelven. Közelebb hajoltam a készülékhez.
 – Igen, tisztán hallom a hangodat. Ki vagy?
Sejtettem, hogy az Anteus még mindig tőlünk sok–sok fénypercnyire száguld a végtelen űrben, és akár egy órába is beletelik, mire a rádióhullámok megjárják ezt az utat oda–vissza.
Az ismeretlen rádiós is tudta ezt, mert kis szünet után folytatta a mondókáját:
 – Remélem, hallod. Gondoskodj arról, hogy mostantól állandóan be legyen kapcsolva a rádiód, és a parabolaantenna mozgását ne akadályozza semmi. Észleljük a jelzéseit, tehát tudjuk, hogy élsz, mert összeraktad és bekapcsoltad. Hamarosan ráállítunk egy iránykövető jelet, hogy mindig felénk forduljon. A Gáma keringési síkjára nagyjából merőlegesen közeledünk a Tau Ceti felé, így szinte soha nem veszítjük el a rádiókapcsolatot. Miután a Prometheust bolygó körüli pályára állítottuk, onnan még körülbelül két napba telik, hogy leszálljunk Avanában. Ez a mostani számításaink szerint tíz, legkésőbb tizenkét nap múlva várható. 
 – Értem, köszönöm – mondtam a mikrofonba teljesen fölöslegesen, majd nehézkesen felálltam a rádió előtti alacsony székről. Embereim kérdően néztek rám. Lefordítottam nekik a lényeget, azt, hogy tíz–tizenöt nap múlva érkezik az Égi Hajó.
 – Talil!
 – Isteni Uram?
 – Keress egy értelmes papot, aki még emlékszik a régi… az udvari nyelvre, és az újat is jól beszéli. Legyen tisztában a városban történtekkel és a jelenlegi helyzetünkkel. Az lesz a dolga, hogy itt üljön egész nap, és elmondja a testvéreimnek, mi minden történt itt harminc év alatt. Tanítsa nekik a nyelvet, az új kiejtést, és válaszoljon a kérdéseikre, ha tud. Arra készüljön fel, hogy a mondataira csak sokára kap választ, mert az Égi Hajó még elég messze van tőlünk.
 – Értem, Isteni Uram. Azt hiszem, Nesri lesz a legalkalmasabb erre a feladatra. Higgadt, sokat látott, tapasztalt, és nagyon alapos. Mostanában éppen Lubaltu krónikáit rakja rendbe az embereivel, de azok nélküle is tudnak dolgozni.

Nesri hamarosan megjelent a tetőn. Néhány szóval elmagyaráztam neki a rádió kezelését. Nem volt bonyolult, egy kapcsolót és a hangerőt szabályozó tolókát kellett csak használnia. Enit csodálkozásomra úgy döntött, hogy ő is a rádiónál marad, és megpróbálja megtanulni a földi nyelvet, amire egyébként Nesri is engedélyt kért tőlem. Könnyű szívvel egyeztem bele, mert úgy gondoltam, hogy az Anteus legénységéből nem fogja mindenki ismerni az avanai nyelvet. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Első könyv: Avana - Első rész

Szerző:
Első könyv -  Avana 1. Azon az éjszakán, Nanur első harmadának vége felé is a Palota lapos tetején virrasztottam, amikor elért hozzánk az új Viking első üzenete. A parabolaantennát mozgató szervomotorok felzümmögtek, majd némi pásztázás után új irányba állították a hatalmas fémhálót. A rádió monoton zúgását eközben halk, recsegő hang törte meg, elúszott, majd visszatért és felerősödött:   – Itt az Anteus űrhajó Agya beszél. Pillanatnyi távolságunk a Tau Cetitől húsz fénynap. Érkezésünk hozzávetőlegesen kilencven nap múlva várható. A legénység felébresztése a hibernációból harminc nap múlva kezdődik. Itt az Anteus űrhajó Agya beszél... Az Agy háromszor mondta el ezt a szöveget földi nyelven, majd háromszor az avanai udvari nyelven, aztán újra kezdte földi nyelven, de már nem figyeltem oda. Negyed évig kell tehát kitartanunk úgy, hogy délről a naunik, északról Dis hajósai szorongatnak bennünket, és nem tudhattuk azt sem, hogy az abanok nem indulnak – e meg mégis Bitámi
További információk

Második rész

Szerző:
2. Talán húsz nappal Erua idejének vége előtt, az egyik napon Upatu azzal jött fel a tetőteraszra, ahol a reggeli szellő enyhét még nem söpörte el a forróság, hogy Akzari szeretne elém járulni. Emlékeztem a fiatal kapitányra, aki velünk együtt járta meg a felfedező utat délre, majd az Álnok Szelek Szigeteire. Csodálkozva láttam, hogy a Palota előtti téren több száz ember gyűlt össze, fiatal férfiak és asszonyok, és jó néhány kisebb - nagyobb gyermek is volt velük.   – Nagy kéréssel fordulok hozzád, Isteni Uram – hajolt meg Akzari, majd széles mozdulattal mutatott a lent várakozó tömegre. – Ezek az emberek... félnek. Tudják, hogy amint megindul a szél, ránk támadnak az abanok Disből és Narat felől is. És a naunik talán még hamarabb itt lesznek a falak tövében...   – Én is félek – mondtam gondterhelten. Upatu szörnyülködve cuppantott. Hogyan félhet az Isteni Úr? Szúrósan ránéztem, aztán visszafordultam Akzarihoz.   – Bizonyára nem azt akarod kérni, hogy nyugtassam meg ők
További információk

Negyedik rész

Szerző:
4. Az Anteus Agya folyamatosan küldte az üzeneteket, amelyekben rendszeresen frissítette az adatokat. Úgy számoltuk, hogy hamarosan a felébresztett emberek üzeneteit is fogjuk hallani, de ahhoz, hogy válaszolni tudjunk nekik, a nálam hagyott adóvevő nagyon gyenge volt.  Azt hiszem, említettem már, hogy a nagy járvány utáni népességcsere miatt a Tenger Fiainak nyelve alaposan megváltozott, a beszédjük pergőbb, dallamosabb, kifejezőbb lett. Akkoriban Upatu, a palotamester, és a Palota más szolgái is úgy gondolták, hogy ez az új beszéd jó lehet Avana köznépének, de ők ragaszkodni fognak a régi kiejtéshez. Így vált ez a kissé darabos, de kétségtelenül méltóságteljes régi nyelv udvari nyelvezetté. Néha magamban mosolyogva hallgattam, amint a szolgák egymás között az új nyelven perlekednek, majd, amint magukon érezték Upatu rosszalló tekintetét, gyorsan átváltanak az udvari nyelvre. Arra gondoltam, hogy az Anteus on érkezők Markéktól a régi avanai nyelvet tanulták meg, és így legalább
További információk