Előszó
Zsoldos Péternek,
aki megteremtette ezt a világot
és azoknak, akik nem akarják elfelejteni
„Szeretném azonnal megnyugtatni az olvasót,
ellenszenvünk az elő- és utószókkal
szemben közös.”
Azt hiszem, ezekkel a szavakkal kezdődik egy
könyv, amit még nagyon régen, a földi életemben olvastam. Most mégis meg kell
magyaráznom, miért folytatom a feljegyzéseimet annak ellenére, hogy szinte
bármelyik nap leszállhat az új Viking.
Tudom, a szinte korlátlan kapacitású adattároló egységek sokkal komplexebb
formában fogják rögzíteni ennek a harminc évnek a történetét, mint ahogyan azt
az agyagtábláim ezreiről rekonstruálni lehetne. Az utolsó évben, és főleg az
utolsó nyáron azonban annyira megsűrűsödtek az események, hogy egy napig sem
lehettem biztos benne, megérem–e az
érkezéseteket. Akár a szívem, vagy egy baleset miatt, de a városra zúduló
elsöprő erejű támadás is…
Megjegyzések
Megjegyzés küldése